Mondókák, versek, dalok kicsiknek és nagyoknak


Mondókák, versek, dalok kicsiknek és nagyoknak


 

Versek, mondókák


 

Tente baba, tente

Tente baba, tente,
A szemedet húnyd be,
Aludj ingó-bingó
Kicsi rózsabimbó.
Alszik az ibolya,
Csicsíja, bubája.

Tente baba, tente,
Itt a naplemente.
Ne dúdolj te csacska,
Hosszú szőrű macska.
Kérlek hát alássan,
Aludjál babásan.
Álmodj tejről ‚ vajról
Cinegesóhajról,
Tejfölről, kenyérről,
Két tucat egérről.
Aludj te csacska,
Hosszú szőrű macska.Tente baba, tente,
Aranymókus szundikál,
Aranycsengő muzsikál.
Cini—cini, kisbaba,
Édesanyja csillaga,
Álmodj szépet, álmodj jót,
Aranydiót, mogyorót.Tente, tente, gyöngyvirágom,
Tente kisfiam!
Holdsugár az ágyacskádon
Lágyan átsuhan.
Szép meséid erdejében
Játszol boldogan.
Bársony pillád hunyd le szépen,
Aludj, kisfiam!Tente, tente, aludj drága,
édesanyja rózsaszála.
Csicsíjja, babája,
alszik a kislányka.


Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Ha nem hiszed gyere ki,
majd meglátod ideki.
Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.


 

Kis kanál, nagy kanál,
erdõ szélén kismadár,
minden gyerek így csinál,
hamm!


 

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.


 

Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Add oda a szekeredet,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!
 Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!

 

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.


 

 


 Gyermekdalok

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.


 

Á-bé-cé-dé, rajtam kezdé,
A nagy bölcsességet,
A nagy eszességet,
Ábécédé, rajtam kezdé.

Enn-ó-pé-kú, a nagy torkú,
Mind megissza a bort,
Vígan rúgja a port,
Enn-ó-pé-kú, a nagy torkú.

Iksz-ipszilon, most ne sírjon,
Sőt, inkább vígadjon,
Búnak utat adjon,
Iksz-ipszilon, most ne sírjon.


 

Sárga csikó, csengő rajta,
Vajon hová megyünk rajta?
Uzsedári, huzsedom.

Majd el megyünk valahova,
Kovács Róza udvarukra.
Uzsedári, huzsedom.

Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Uzsedári, huzsedom.

Juhász Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében.
Uzsedári, huzsedom.

Kovács Róza fésülködik,
A tükörben biggyeszkedik,
Uzsedári, huzsedom.

Ugye Jani szép is vagyok,
Éppen hozzád való vagyok.
Uzsedári, huzsedom.

Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Uzsedári, huzsedom.


 

Hopp, Juliska, hopp Mariska,
Jer, gyere vélem egy pár táncra,
Jer, gyere vélem egy pár táncra.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.


 

Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek!


 

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de szomjas, hej; de éhes
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábõg, hogy “I-á!”
Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.


 

Pál, Kata, Péter Jó reggelt!
Már odakünn a nap felkelt.
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
Gyere ki a rétre kukurikú!


 

 

Számlálók


 

Hétfõn hentereg,
Kedden kecmereg,
Szerdán szendereg,
Csütörtökön csak csücsül,
Pénteken párnára dûl,
Szombaton szundít szorgosan,
Vasárnap horkol hangosan.


 

Egy, – ösvényt küld a hegy.
Kettõ, – nyerget küld a felhõ.
Három, – lendülsz fecskeszárnyon.
Négy, – szelek útján mégy.
Öt, – kaput nyit a köd.
Hat, – bebocsát a nap.
Hét, – fénybõl szõ mesét.
Nyolc, – visszalovagolsz.
Kilenc, – ide sietsz.
Tíz, – viszel engem is.


 

Egy, kettõ, három, négy,
kopasz barát, hová mégy?
Pápára dohányért,
Debrecenbe pipáért.
Adok neked bundácskát,
takard bele a cicát!


 

Ez elment vadászni,
ez meglõtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!


 

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középsõ ujjam fölszedte,
Gyûrûsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
tele lett a hasa tõle!


Egy, kettõ, három, négy,
te kis cipõ, hová mégy?
Kip-kop, kopogok,
találd ki, hogy ki vagyok!


 

Lovaglók


 

Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!


Így lovagolnak a hölgyek, (lassan)
az urak gyorsabban mönnek, (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek. (gyorsan)


Gyere, Marci a térdemre,
lovagoljunk Debrecenbe,
veszünk ottan vásárfiát,
szépen szóló kismuzsikát.


Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.


Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.


 

Játék ujjakkal, mutogatva


 

 

 Őszi mondóka

Gomba, gomba, gomba,  (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja,   (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy “nincs“)
ha az eső esik rája,        (egyik kezünk ujjaival a másikra “cseppentjük” a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája.    (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti,       (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti.        (fejünket ütögetjük)


Dombon áll egy házikó,  (kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó,   (négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca,  ( kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa.  (kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat)
Arra járt az egérke,   (mutató és középső ujjunkkal az “egér járását” imitáljuk)
mind megette ebédre!
Hammmm!    (“megeszegetjük” a kicsi kézfejét, karját)


Én kis kertet kertettem, (két tenyerünkkel kört rajzolunk a levegőbe)
bazsarózsát ültettem,   (ujjainkat összezárjuk, lefelé mozgatva olyan mozdulatokat teszünk, mintha a földbe dugdoznánk valamit)
Szél, szél fújdogálja,   (magasba tartva karunkat hajladozunk a szélben)
Eső, eső veregeti,  (két kinyújtott mutatóujjunkat lefele fordított tenyérrel egymásnak ütögetjük)
Huss!    (levegőbe “röptetjük” két tenyerünket)


Hadd nézzek kis tenyeredbe,  (tenyerünkbe fogjuk a baba tenyerét)
Kukukk, kukukk mi van benne? (fel-le mozgatjuk a tenyerét, hogy “jobban lássuk“)
Kerekecske, dombocska,  (mutatóujjunkkal kis köröket rajzolunk a tenyerébe)
Messze fut a nyulacska.  (ujjunk “felszalad” a baba karjára, majd a következő sorokra végigcsiklandozhatja a mellkasát, pocakját, másik karját, ahogy a baba szereti)
Erre, erre, zöld mezőre,
Jó forrásra legelőre
Itt megbúvik,
Itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik,
Kuvik, kuvik, vik, vik, vik.


Töröm, töröm a mákot,  (összeütögetjük két öklünket)
Sütök neked kalácsot.   (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)
Édes mézzel megkenem,  (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)
A sütőbe beteszem,   (előre nyújtjuk két tenyerünket)
Felvágom, vendégeim kínálom.  (egyik tenyerünket a másikkal “felszeleteljük”, a szeletet a baba felé nyújtjuk)


Jáspis, kerekes,   (egymás felé fordított tenyerünkkel köröket írunk le)
Útifüves, leveles,   (végigsimítjuk a baba karjait)
Bíbola, bíbola,   (végigsimítjuk a baba arcát egyik, majd másik oldalról is)
Paccs, paccs, paccs.    (tapsolunk – halkan, nehogy megijesszük)


Egyszer volt egy kemence,   (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence.    (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence,   (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence.   (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája,    (szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk)
Nem ismert a fiára.    (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét,   (egyik kezünkkel “becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét.   (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)


Sim-sum fúj a szél,   (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél.    (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg,  (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg.    (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj,    (fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally.   (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)